Gyermekkorom ösvényei. Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest, 1967. PROLÓGUS


Addig-addig nyargaltunk, míg végtire rá kellett ébrednünk, hogy hiszen nagyon is elérkezünk. Marad még időnk a fontos dolgokra is; ráérünk, nagyon is rá az, ami felé loholtunk, magától is eljön, méghozzá előbb, mintsem szeretnők.

Felteszem, kedves olvasóm, hogy ha sürgős dolgod akadna, nem ülnél le, és nem vennéd kezedbe ezt a merőben impraktikus könyvecskét. Felteszem: bőven van időd. És mert nekem is van: egyezséget ajánlok neked. Egyezzünk meg, hogy ráérősek leszünk, fogadjuk meg, hogy nem sietünk; megállunk, és elszemlélődünk, valahányszor szemlélődésre indító tárgy kerül szemünk elé; eltöprengünk-tünődünk, valahányszor kedvünk kerekedik rá, de azt is csak lassan, lassacskán, alaposan és körülményeskedőn, mert minek sietni, ugyan bizony minek? A remekműveket nem távirati stílusban írják; a művészet lehelete ott legyint meg igazán bennünket, ahol gondosságra és ráérősségre: elágazó, szép sokrétűségre bukkanunk.

Ezúttal igazán nem. becsvágyam remekművet írni, csak amolyan jegyzetecskéket a vidékről, amelyet a legjobban ismerek a világon: neveltetésem útjairól, gyermekkorom ösvényeiről, szülőföldemről, pátriámról. De sietni nem vagyok hajlandó. Minden mellékösvényre letérek, minden bokor alá, minden zsákutcába bepillantok, gyermeki örömöm telik abban, hogy megtaláljam a mondandóm lényegére különösen rátapintó kifejezést, hogy szinonimákat sorakoztassak fel, hasonlatokba és fejtegetésekbe bonyolódjam, mondatokat cifrázzak és zenésítsek, egyszóval, hogy a tömör szerkesztés és stílus minden törvényét semmibe vegyem. Terjengős leszek, s tán kusza, de sohasem feledkezem meg arról, hogy pontosan azt írjam, amit gondolok. Mert az igazság a fontos, és minden egyébre ráérünk, borzalmasan rá, elgondolni is szörnyűséges, mennyire rá! Lassú leszek és nehézkes, aprólékos és pepecselő; szó sem lehet arról, hogy izgalmat vagy feszült érdeklődést akarjak kelteni; olyan leszek, mintha nem is írnék, csak úgy motyognék, magamban magamról, saját ízlésem ítélőszéke előtt. De biztosítlak, hogy azért soha be nem csaplak, s éppoly gátlástalanul őszinte leszek, mintha csakugyan magamban motyognék.

Számolj ezzel, kedves olvasóm; mindezt jó előre elárulom neked. És ha türelmetlen vagy, ha mégsem érsz rá eléggé, inkább most mindjárt tedd le könyvemet. Ringatni, nem pedig untatni szeretnélek.